11. Rész

Mikor reggel felvettem a ruhámat, és szalonképessé váltam szinte azonnal kopogtak a bejárati ajtón. Hallottam, hogy a személyzet egy tagja ajtót nyit, és betessékeli a vendéget. Ismerős hangot hallottam, ezért azonnal tükörbe néztem, és ellenőriztem a külsőm. Letipegtem a lépcsőkön, és a bejáratnál Annuskát találtam, Harry-vel az oldalán. Annuska engedelmet kérve kettesben hagyott bennünket, mi pedig a társalgóba mentünk, ahol leültünk a bársony huzatú fotelokra.
-Sajnálom a tegnapit, csak kissé váratlanul ért a látvány.
-Fátylat rá. Igazából tegnap miért is jöttél? - kérdeztem halvány, bizakodó mosollyal az arcomon.
-Látni akartalak.
-Ez hízelgő. - pironkodtam, mire szélesen elmosolyodott.
-Ezzel a Corvinnal van köztetek valami? Mert ha vele akarsz lenni, akkor nem tartalak vissza, neked kell döntened.
-Corvin és köztem az ég világon semmi sincs, csak a szüleink akarnak minket összehozni, de én ezt abszolút nem akarom, és meg fogom értetni a szüleimmel is. Az, hogy köztünk mi van-lehet az már más kérdés.
-Ez megnyugtató válasz. Akkor megmerem kérdezni, hogy lenne kedved-e elmenni korcsolyázni?
-Persze, mikor?
-Akár most?
-Azonnal jövök! - mosolyogtam, és felmentem az emeletre, és a folyosó utolsó ajtajához sétáltam, ami a szüleim szobájáé volt.
Néhányat kopogtam, mire Anya hangját hallottam az ajtó túloldaláról, miszerint bemehetek.
-Csak meg szeretném kérdezni, hogy elmehetnék-e korcsolyázni Harry-vel!
-Harry-vel? - kérdezte anyám, és összehúzta ívesen alakított vékonyka szemöldökét. - Mégis mikor?
-Hát éppen itt van, és arra most szeretnénk menni.
-Ugye tudod, hogy Corvin mit tervez a jövőtökről?
-Sejtem, de felesleges tervezgetnie, és nektek is. Sajnálom, de tudom, hogy nekem nem ő az igazi, és ezek mellett az igazi énje kiábrándító.
-Ó, akkor úgy gondolod, hogy a göndör fürtös, angyali mosolyú angol szívtipró az igazi, aki néhány héten belül visszautazik a szülőhazájába? - kérdezte cinikusan, és újra szembesültem azzal az igazsággal, hogy Harry csak átutazóban van itt. Akarom azt, hogy újra el kelljen veszítenem valakit? Mi van, ha Harry túl sokat jelent majd nekem? Miért érzem azt, hogy kezdek beleszeretni? Jobb lenne, ha még csírájában elfojtanám ezt az érzést, de egyszerűek képtelen vagyok erre. -Te is tudod, hogy ő is csak egy újabb csalódás lenne neked! Újra elveszíteni valakit Alekszej után nehéz lenne. Itt van Corvin, aki nem csak jóképű, de okos is! Mellette lehet jövőd! De emellett az angol fiú mellett nem lehet, mert Anglia messze van, és neki is vannak kötelességei, és sajnos el kell, hogy keserítselek: de neked is!
-Kérlek hagyd abba! Ne irányíts! Miért lettél ilyen? Amióta Alekszej.... Amióta Az történt megváltoztál! Mintha a kerítőm lennél, vagy mi a csuda!
-Alekszej tökéletes lett volna neked, ezért elfelejtettem Corvint, mert azt hittem, hogy minden rendben lesz! Erre a tervem összedőlt!
-Terved? Ne tervezd el az életem! Most pedig ha akarod, ha nem, elmegyek Harry-vel!
-Ha komolyan gondolod vele, akkor inkább haza se gyere! - mondta, és nagyon is komolyan gondolta. Könnyes szemekkel hagytam ott, és elmentem a korcsolyámért....