9. Rész

Reggel arra keltem, hogy a beáradó napfény melege cirógatja a bőröm. Hatalmasat nyújtóztam, majd kimásztam a puha franciaágyból. Levettem a szék karfájára készített, kölcsön kapott köntösöm, és felvettem. Kimentem a folyosóra, és a tölgyfa burkolaton hangosan csattogott a csupasz talpam.
Az ebédlőben Harry kortyolta a gőzölgő kávéját, és amikor meglátott letette a csészét a szintén tölgyfa asztalra.
-Szép jó reggelt! - mondtam, majd leültem vele szembe.
-Neked is Hercegnő! - mosolygott, mire én pironkodni kezdtem. Gyakran mondják, hogy hercegnő a rangom miatt, mint mindenki másnak is, de Harry szájából máshogy hangzott, talán máshogy is értette. - Ha megreggeliztél és felöltöztél indulhatunk.
-Rendben. - mondtam, és körbenéztem az ételekkel teli asztalon. A tányéromra tettem néhány finomságot, majd elmajszoltam őket. -Köszönöm a reggelit, azonnal jövök, csak felöltözök, aztán indulhatunk is.
-Jó, addig ellapátolom a havat a bejárónál. - bólintottam majd visszamentem a szobámba. Nehézkesen felvettem a fűzőm, ami most nem volt olyan szoros, mint amilyenre Annuska szokta fűzni. Felvettem a földet súroló ruhámat, és megigazítottam a hajamat.
Az előszobában felvettem a bundámat, majd kiléptem a hidegbe, ahol Harry-t láttam, ahogyan eltolja a szánig a havat. Éppen felé lépkedtem, mikor elvágódott a jégen. Kitört belőlem a nevetés, összegörnyedve kacagtam, mikor a lábamhoz csapódott egy hógolyó. A nevetéstől könnyes szemeimmel, mosolyogva pillantottam Harry-re, aki már a következő golyót gyúrta.
-Kinevetsz? - kérdezte játékosan.
-Igen! - mondtam, és én is gyúrtam egy hógolyót.
-Szóval játszani akarsz?
-Miért, te szeretnél? - mielőtt még válaszolhatott volna, vállon dobtam, és tovább kacagtam. Újra összegörnyedtem, majd arra eszméltem fel, és két erős kar kulcsolódik a derekamra, és felemelkedek. Styles a hóba fektetett, majd fölém kerekedett, és havat szórt rám, én pedig tovább kacagtam. Önelégült mosoly terült szét az arcán, pedig kár volt előre örülnie, mert magam alá gyűrtem, és lefogtam a kezeit. Kissé megszeppent, mikor közelítettem az arcommal.
-Sajnálom Harry, de én nyertem.
- Gyönyörű vagy. - mondta, mire abbahagytam a nevetést.
-Gyere Harry, induljunk! -mondtam, én pedig felpattantam. A szánhoz mentem, és gyorsan felszálltam, Harry pedig mellém csúszott.
-Indulhatunk! - mondta Styles a kocsisnak, mire megindult a szán. Fogaim összekoccantak a hidegtől, Harry pedig újra átkarolt, pont, mint tegnap.
-Köszönöm a tegnapot, és a mait is. Jól éreztem magam. - szinte suttogtam, és a vállára hajtottam a fejem.
-Örülök, hogy jól érezted magad. - megcsókolta a homlokom, majd csendben utaztunk tovább.
Mikor a házunkhoz értünk lesegített a szánról, majd a kapuig kísért.
-Megismételhetnénk. - suttogta, majd megsimította az arcomat.
-Valóban. - közeledni kezdtünk egymás felé, és mikor ajkaink már csak egy hajszálnyira voltunk egymástól Anya jött ki az ajtón, szinte szaladva.
-Karina! Hát te merre voltál? Halálra aggódtunk magunkat miattad!
-Nyugi Anya, itt vagyok.
-Jó napot Asszonyom. - Harry meghajolt, és megcsókolta Anyám kezét. - Harry Styles vagyok, Karina velem volt. Elnézést, hogy tegnap nem hoztam haza, de a hóvihar miatt nem tudtunk elindulni. Nagyon sajnálom!
-Többet ne forduljon elő! Natasa Vronszkaja vagyok! - mutatkozott be, majd felém pillantott. Viszlát! - hátat fordított mire én biccentettem Harry-nek, és követtem őt.
Odabent megcsapott a kandalló melege, és szinte éreztem, ahogyan kiolvadnak a végtagjaim.
-Hol voltatok? - kérdezte ridegen Anya.
-Hát az úgy volt, hogy körbenézünk a városban, aztán Harry házában eszünk, és jövünk haza, de mikor indultunk volna, láttuk, hogy hóvihar kerekedett, így nem tudtunk elindulni, ezért ott aludtam.
-Mostantól nem mész sehova, csak ha én tudok róla! Tudod te, hogy aggódtunk? Egész éjjel nem aludtunk!
-Tényleg sajnálom!
-Tudom, de most menj fel, és öltözz át, csupa hó vagy!
-Rendben. - mondtam, és tettem, amit mondott...